5. Miért
akarsz megváltoztatni?
- Te akarod, hogy
elmenjek?
- Nem, nem akarom, csak úgy poénból megkérdeztem – mondta
ironikusan.
- Jó igazad van.
- Akkor eljössz?
- Nem tudom még, attól függ jobban leszek-e.
- Egy nap alatt csak lemegy ez a kis hőemelkedés - veregette
meg a fejemet, mint valami kisgyereknek.
- Hát nagyon remélem.
- Ha nem vagy jól, ne gyere holnap suliba.
- Ugyan már, semmi bajom, ez csak egy kis megfázás. Nem
kellett volna tegnap esőben elindulnom – magyarázkodtam.
Az út hátralevő része hasonlóan telt, végig beszélgettünk,
majd amikor az utca elejéhez értünk, még dumáltunk kicsit. Meglepetésemre Castiel kijelentette, hogy már nem megy vissza
a suliba, mert szerinte felesleges. Tényleg van benne valami, de én biztosan
visszamennék az Ő helyében. Nem szeretném a tanároknál kihúzni a gyufát, bár
valószínű, hogy Castielre már a tanári kar nagy része pikkel. Ezen könnyen
segíthetnénk, csak egy kicsit nyalizni kéne, meg rendesen bejárni órákra.
Sajnos ez nem egészen a vörös stílusa ahogy észrevettem.
Amikor a bejárati ajtómhoz értem,
s már nyitni akartam, de valami érdekes módon az ajtó nyitva volt. Határozottan
emlékszem, hogy reggel bezártam, akkor hogyhogy nyitva van? Annyira megijedtem,
ezért kivételesen már rákészültem, hogy valami varázslatot alkalmazzak, amint
belépek az ajtón. Mi van ha betörtek hozzám? Halkan beléptem, majd félve a
nappalihoz sétáltam, ahol akkora kő esett le a szívemről, mint még ezelőtt
soha.
- Te meg mit keresel itt? Halálra
ijesztettél, azt hittem betörtek!
- Bocs Hugi, nem ez volt a célom.
- Alex, ha legközelebb ha jössz
mindenképp szólj. Amúgy miért jöttél?
- Szerinted? Anya és apa küldött.
– mondta nevetve.
- Jellemző, még csak pár napja
vagyok itt, de ők már ide küldenek. Sosem változnak.
- Hát nem. Hogyhogy ilyen korán
hazaértél?
- Hazaküldtek, mert hőemelkedésem
van, de erről egy szót se anyáéknak, mert a végén még hazarángatnak. Tudod,
hogy mindenből nagy ügyet tudnak csinálni.
- Lakat a számon. Meddig
maradhatok?
- Itt akarsz maradni? – néztem rá
elkerekedett szemmel.
- Nem örökre, csak egy kis időre.
Nem az én ötletem volt!
- Ez jellemző rájuk, még csak pár
napja vagyok itt, de Ők már ide küldenek.
- Én viszont örültem neki, mert
pénteken lesz egy buli az egyik haveromnál, amire hivatalos vagyok – jelentette
ki büszkén.
Na, igen. A másik sikertörténet.
Olyan pár éve már Alex rendszeresen eljárt a halandók közé, ahol nagyon sok
barátra tett szert, akikkel folyamatosan tartotta vagy még most is tartja a
kapcsolatot. Mindezt persze titokban, egyedül én tudtam róla, és mindig nekem
kellett falaznom neki. Anya és apa
sohasem voltak oda a halandókért, ezért nem engedtek el minket soha a mostani
kivételével.
- És el is mész ugye?
- Persze, hogy elmegyek, ennyire
más ismerhetnél.
- Igazad van, bocs a kérdésért.
Mellesleg engem is elhívtak egy bulira pénteken.
- Valóban? És te elmész?
- Nem tudom még, szerinted
elmenjek?
- Menjél, rád férne már egy kis
lazítás. Használd ki, hogy nincsenek itt az ősök.
- Hát ez egy roppant vicces
megjegyzés volt.
- Na, de most komolyan.
- Jól van, elmegyek – adtam meg magam.
Gondoltam, hogy majd akkor írok
Castielnek, de csak később, mert élt bennem az a halvány remény, hogy valami
csoda folytán visszament a suliba. Persze ennek a valószínűsége sajnos egyenlő
a nullával. Viszont nem bírtam várni,
úgysem ment vissza, ebben biztos vagyok. Így gyorsan írtam neki egy üzenetet,
hogy már biztosan megyek pénteken. A válaszra természetesen nem kellet sokat
várnom, pár perc múlva rögtön jött a válasz, hogy szuper, honnan jött ez a
hirtelen döntés. Üzenetben semmi kedvem nem volt kifejteni neki ezt az egészet,
ezért megírtam neki, hogy majd holnap elmondom. Erre is elég hamar jött a
válasz, ami ezúttal elég érdekes volt.
„Nem holnap, hanem most, kíváncsi vagyok. Gyere a park elejéhez, ahol a cseresznyefák vannak, ott foglak várni”
Nem hiszem el! Miért nem bírja ki holnapig? Nem kellene olyan sokat várnia, csak egy fél napot. Most mehetek le a parkhoz, mert ha nem mennék, tuti megsértődne.
- Leugrom kicsit a parkba,
nemsokára jövök. Addig figyelj a kutyára! – vetem oda a bátyámnak.
- Miért mész a parkba?
- Nem mindegy, találkozom
valakivel.
- Kivel? Csak nem egy sráccal?
- És ha igen?
- Ilyen hamar felszedtél valakit?
– kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Dehogyis, Ő csak az
osztálytársam.
- Szerencséd.
Erre már nem mondtam semmit, egyrészt
nem akartam magam felidegesíteni rajta, másrészt nem akartam megváratni a
vöröst. Gondolom amikor hívott, ő már orr volt a parknál. Apropó cseresznyefák.
Ilyenkor virágoznak, és most délutánra egész szép idő lett, úgyhogy biztos
gyönyörű látvány lesz amikor meglátom.
Már a parktól nem messze is
érezni lehetett a cseresznyevirágok illatát. Isteni ez az illat, ezelőtt még
sosem éreztem ilyet. Otthon nem voltak ehhez hasonló fák, ott teljesen más
növények voltak. Nekem ez nem volt megszokott.
Amikor odaértem Castiel már ott
volt, remélem nem nagyon várattam meg. Bár ha megvárattam volna, akkor
szerintem már rég elhúzta volna a csíkot és dobott volna helyette egy üzenetet.
Simán kinézném belőle. De nem így történt.
- Szia! Régóta vársz?
- Nem annyira.
- Akkor jó, siettem ahogy tudtam.
Miért nem tudott ez várni holnapig? – kérdeztem picit duzzogva.
- Mert én most akarom tudni.
- És még én vagyok a makacs.
- Na mesélj, amúgy jobban vagy?
- Igen, valamivel jobban, de a
bulira teljesen fitt leszek!
Az elejéről elkezdtem neki
mondani mindent, kivéve persze a családom hátterét. Azt neki nem kell tudnia,
hogy most csak én lakom itt, a szüleim pedig úgymond egy másik dimenzióban
vannak. Tudtommal az Ő szülei sincsenek itthon, szóval ezek szerint hasonló
helyzetben vagyunk. Csak annyit mondtam, hogy a bátyám tanácsolta az elmenetelt,
én meg megfogadtam a tanácsát. Nem vártam tőle semmiféle különös reakciót, nem
is kaptam, ez így pont jó. Viszont Alex nagyon érdekelte, úgyhogy kénytelen
voltam neki mesélni róla, remélem nem fogja levenni érte a fejem.
- Miért érdekel annyira a bátyám?
- Csak úgy, jó fej lehet,
szívesen megismerném – mondta, majd rágyújtott egy cigire. Na ez már nem tetszett annyira.
- Majd talán egyszer bemutatom
neked, de most itt az ideje, hogy leszállj rólam s egy kicsit foglalkozz
magaddal is.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy figyelj oda magadra,
járj be rendesen órákra, mellesleg figyelhetnél az egészségedre is- mondtam,
aztán egy gyors mozdulattal kikaptam a szájából a cigit, majd miután gondosan
rátapostam szép ívvel repült a kukába.
- Hé, ez nem volt szép! – mordult
rám mérgesen.
- Bocsi, de komolyan gondoltam.
- Miért akarsz megváltoztatni, ha
jó vagyok így is? – kérdezte röhögve.
- Valamennyire jó vagy, azonban
van még mit változtatni – mondtam kacsintva, azzal sarkon fordulva elhagytam a
parkot. – Majd holnap a suliban!
Hazaérve kötelezően beszámoltam a
bátyámnak a kis találkozóról, ami elég furán érintette. Azt mondta, hogy neki
is van egy Castiel nevű ismerőse, és tök jól kijönnek egymással. Állítólag
sokszor mentek már el együtt bulikra, zenekari próbákra. Tudtommal Castiel nem
zenél, legalábbis nekem nem mondott ilyesmit. Te jó ég! Remélem nem ugyanarról
a személyről beszélünk!
